Vedd már észre! Túlsúlyos a gyereked!
Mire éhezel? Mire vágysz?
Rendszeresség szerepe a táplálkozásban
Miért vagy kövér? – avagy mit üzen a lélek
Fogyj, gyógyulj kutyával!
Vedd rá a kölyköt, hogy sportoljon!
Tarts mértéket, fogyassz értéket!
Ne félj a szénhidráttól!
Téli vitaminpótlás
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Segítség! Éhségsztrájkol a gyerek!
Sportolóként létezem, sportolóként étkezem!
Még több titok a gyermekháj mögött
Miért félsz a fogyástól? 2.rész
Rendszer kontra idegrendszer 1.rész
Segítség! Válogat a gyerekem!
6 ok amiért nem tudsz lefogyni
Láss a gyermekháj mögé!
Szülők, figyeljetek!
„Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna!”
Kiütjük a kifogásokat!
„A test elmondja, amit a szavak képtelenek.”
Senior életmódváltás
0
0
0
s2sdefault
Válogatós felnőttek

Egyre többször futok bele a munkám során egy általam eddig alig ismert jelenségbe. Válogatós felnőttek. Nem éltem eddig sem barlangban, táplálkozási tanácsadóként pontosan tudom, hogy mindenkinek vannak preferált és kevésbé preferált ételei, valamint olyan fogások, amelyeket biztosan nem esznek meg. De ez élhető és normális válogatóság.

Ami engem megdöbbent, az a válogatóság extrémitása. Több ügyfelem is akadt már, akik felnőttkoruk dacára döbbenetes módon kevés ételtípust voltak hajlandóak csak megenni. Mindezt úgy, hogy majd mindegyikük gyógyító jellegű étrend miatt keresett fel.

Adott tehát a képlet: egy felnőtt ember, plusz legalább egy fájdalmas betegség, plusz számtalan adott lehetőség a táplálkozástanban, amellyel segíteni lehetne, de a végeredmény? Dac. Mert hiába a fájdalom, hiába a betegségtudat, hiába minden érv, hogy némi nyitottsággal klasszisokkal javítható az állapot…azért sem. Hiába sorolok fel tizenöt féle zöldséget, egyiket sem hajlandó még csak kóstolni sem. Hiába adok alternatívákat a kedvenc pizzára, mindenre fejrázás a válasz. Azért sem. Elárulom, attól, hogy mindenre nemet mondanak, a pizza és a chips nem lesz gyógyító étel.

Aztán elkezdtem gondolkodni, mi lehet ennek az extrém felnőttkori válogatóságnak az oka? Egy dolog ugrott be hirtelen. (Amihez azonnal hívtam a kis lélektréner bajtársamat, Bálint Vikit, hogy fejtsük meg ezt a jelenséget) A válogatás, az ételek szelektálása gyermekkori jelenség. A gyermekek 2-3 éves koruk környékén kezdenek el nemet mondani bizonyos ételekre. Finnyásak lesznek, sokszor az addig teljesen jól evő, mindenre nyitott gyerek egyik napról a másikra csak 4-5 féle ételt hajlandó megenni. Előfordul az is, hogy csak bizonyos – többnyire fehér – színű ételeket hajlandók fogyasztani. Csakhogy, ez ebben a korban teljesen normális. A gyermek elméje ekkor már nyílik, rájön, hogy hozhat saját döntéseket. Felfigyel rá, hogy az evésen keresztül mennyire tudja manipulálni a szüleit. (Ha az összes főzeléket megeszed, ehetsz csokit. Ismerős nem?)

Pontosan ez történik felnőttkorban is. Ott maradt a kisfiú vagy a kislány, aki dacol anyucival. Aki ebben a felállásban én vagyok. Ugyan elvárja, hogy etessem, pontosabban tápláljam, mégis dacol velem. Dacolok anya, de akkor is old meg. Segíts! Gyógyíts! Ja, a brokkolit azért sem! Már felállítottam a korlátaimat és azért sem lépem át azokat!

Nos, kedves dacoló, válogatós felnőttek. Ha dacoltok, ha nem nyittok, ha nem mutattok hajlandóságot, akkor nincs segítség. Mert ez már nem a gyerekkor, amikor anyucinak kutya kötelessége mindent megtenni érted. A gyermekkori dac elmúlhat. A gyermekkori válogatóság elmúlhat – már ha a szülő tesz érte. Mert az ösztönös. Az teljesen mélyről jön. A te válogatóságod némileg tudatos. Manipulatív. Impulzív. Energiavámpír. Nekem már nem kötelező fogni a kezed. Miért ezzel akarod felhívni magadra a figyelmet? Miért ez az út ahhoz, hogy foglalkozzanak veled? Hogy meghalljanak? Hallathatod a hangod másképp is. Elérhetsz szeretet, figyelmet más úton is. Ha én veled vagyok akkor is, de ha csak magaddal dacolsz a zöldségesstand előtt, hogy haragosan fújkodsz a póréhagymára, akkor is.

Engedd el ezt a frusztrációt. Ne dacolj. Ne haragudj. Ne utáld az ételt. Az étel a barátod. Nem bánt. Sőt, meggyógyít, ha hagyod neki.

Kata

 

És, hogyan látja ezt Bálint Viki Coach szemmel?

De még mielőtt kifutnál a világból, azért mégiscsak pillantsuk rá erre a dacra mélyebben is.

Amikor a gyermek elutasítja az ételt, akkor valamilyen módon anyát utasítja el. Egészen pontosan azt a közeledési módot, ahogy anya a babájához közelít. A legtöbb esetben az elutasítás mögött éppen, hogy egy nagyon erős érzelmi hiány található, és egy erős vágy a törődésre!

„Elutasítom az ételt, mert azt akarom, hogy szeress, hogy figyelj RÁM!!!  RÁM FIGYELJ!!!!! Törődj velem Anya!!!!”

És ahogy csatázunk a gyerekkel, valóban rengeteg figyelmet képes kicsiholni, még ha nem is pontosan erre lenne szüksége, hanem a figyelem sokkal mélyebb szintjeire.

De mit is jelent ez a figyelem? Egy nagyon erős érzelmi ráhangolódást, amit főleg elsőszülött gyermekünknél nehezen tudunk megadni. Ehhez elengedettség szükséges, önbizalom szükséges, viszont elsőbabás anyaként rengeteg frusztrációval küzdünk, nagy a teher, nagy a felelősség, sok a kérdés, és kevés a tapasztalat.

Ha ez a fajta válogatósság megmaradt, akkor valószínű nagyon mély érzelmi hiányod lehet anyai oldalról, ezért nem árt megvizsgálni a kapcsolatotokat, és eljött az ideje, hogy belenézz abba a bizonyos tükörbe, ami az érzelmi életedet is megmutatja, és segít túllépni azon a fájdalmon, ami egyszerre betegít, és közben gátolja is a gyógyulásod!