„Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna!”
Segítség! Válogat a gyerekem!
6 ok amiért nem tudsz lefogyni
Tarts mértéket, fogyassz értéket!
Ne félj a szénhidráttól!
Vedd már észre! Túlsúlyos a gyereked!
Vedd rá a kölyköt, hogy sportoljon!
Rendszeresség szerepe a táplálkozásban
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Senior életmódváltás
Rendszer kontra idegrendszer 1.rész
Miért félsz a fogyástól? 2.rész
Még több titok a gyermekháj mögött
Kiütjük a kifogásokat!
„A test elmondja, amit a szavak képtelenek.”
Sportolóként létezem, sportolóként étkezem!
Mire éhezel? Mire vágysz?
Téli vitaminpótlás
Miért vagy kövér? – avagy mit üzen a lélek
Szülők, figyeljetek!
Láss a gyermekháj mögé!
Fogyj, gyógyulj kutyával!
Segítség! Éhségsztrájkol a gyerek!
0
0
0
s2sdefault
Vedd rá a kölyköt, hogy sportoljon!

Dacára annak, hogy Magyarországon minden ötödik gyerek elhízott vagy túlsúlyos, az iskolás korú gyerekeknek mindössze a 30%-a sportol rendszeresen. Nem versenyszerűen, egyszerűen csak iskolai vagy hobbi szinten rendszeresen. Pedig a rendszeres mozgásra súlytól függetlenül minden gyereknek szüksége lenne. De mit tehet a szülő, ha a gyereke hallani sem akar arról, hogy hetente akár csak egy-két alkalommal is rendszeresen edzésre járjon?

Az, hogy a gyerek sportol-e rendszeresen, iskolás korban még nagyrészt a szülőn múlik. Hiszen az ő feladata beíratni, fizetni, és persze gondoskodni arról, hogy a gyerek el is jusson az edzésekre. A felszerelés beszerzéséről már nem is beszélve. Előfordul persze, hogy elsődlegesen a gyerek igénye, hogy mondjuk a suliban foci, kézilabda vagy más edzésre járjon, de az iskolán kívüli elfoglaltság már elsősorban a szülőn múlik. Ám vannak olyan gyerekek – különösen az eleve súlyfelesleggel küzdők között – akik mereven elutasítják a testmozgást. Mi lehet ennek a lélektani háttere?

 

Amennyiben súlyfeleslegről is beszélünk, akkor egyértelműen a test miatt érzett szégyen és gátlásosság lehet az egyik legfontosabb oka a sport elutasításának. A gyerek fél, hogy az adottságai miatt lassabb, bénább lesz a társai között és ezért nevetség vagy kiközösítés tárgya lesz.

 

Az elutasítás oka lehet még a korai elmagányosodás. Már általános iskolában kialakulhat néhány – egyébként kifejezetten okos, tehetséges, jól tanuló gyermek esetében – a befelé fordulás iránti igény. Ezek a gyermekek szívesebben vannak egyedül, olvasnak, számítógépeznek, nem igényelnek társaságot.

 

Lehet ok egyszerűen a lustaság. A mai világban, amikor mindenki gépezik, kütyüzik, telefonozik, videójátékozik, kényelmesebb a monitor előtt ülni, mint kimozdulni vagy úgy egyáltalán megmozdulni.

 

És még persze számtalan ok lehet, félelem egy új közösségtől, félelem egy új megmondó felnőtt megjelenésétől az életükben, félelem a rendszertől, elköteleződéstől. Ahhoz, hogy mindezeken túllépjenek, a szülőknek kell segíteni.

 

Mit tehetnek?

Csak úgy, mint az egészséges étkezés esetében, a legfontosabb a példamutatás. Ha a gyerek azt látja, hogy apa is és anya is rendszeresen sportol, akkor óhatatlanul ez a mindennapi családi élet része lesz. Anya eljár futni vagy tornázni, apa focizni jár a haverokkal vagy rendszeresen elindul az edzőterembe. Ha mondjuk valamelyik szülő futni jár, meg lehet kérni a gyereket, hogy csatlakozzon hozzá. Mondjuk eleinte rollerrel, korcsolyával vagy bringával. A közös program vonzóvá teheti a mozgást, ráadásul minőségi együtt töltött időt jelenthet.

 

A példamutatáson túl fontos, hogy rendszeresen szerveződjenek közös, a mozgás köré szervezett családi programok. Nagyon jó lehet egy közös focimeccs, tollaslabdázás, akár teniszezés vagy családi bicikli túrák. Ezeknek az lenne a lényege, hogy a gyerek megtapasztalja a mozgás adta örömet és felszabadultságot.

 

Lényeges az is, hogy a gyerek megismerkedjen a különféle sportokkal. Ne csak egyetlen alternatívát mutassunk neki, hanem lehetőleg minél többet. Nézzenek körül az iskolai lehetőségek között, érdeklődjenek a környékbeli sportegyesületeknél, menjenek el és próbáljanak ki minél több mozgásformát. Ha nem erőltetünk rá a gyerekre valamit, hanem hagyjuk, hogy maga válassza ki a neki legmegfelelőbbet, nagyobb kedvvel indul majd el rendszeresen mozogni.

 

Érdemes kihasználni a sportokkal megismertető, sportágválasztó rendezvényeket is. Itt teljesen kötetlenül próbálgathatja a gyerek a szárnyait, ráadásul jó kis közös családi program is lehet.

 

Motiváló lehet, ha a gyereknek egy-két barátja már rendszeresen űz valamilyen sportot. Talán könnyebben csatlakozik a gyermek a barátaihoz és rajtuk keresztül kedvel meg egy sportágat. A jó társaság alapfeltétele annak, hogy a gyermek rendszeresen, jókedvvel, motiváltan járjon edzeni.

 

Ha eleinte másképp nem megy, akkor ne erőltessünk rá semmit. Egyszerűen csak újságokon, televízión vagy interneten keresztül ismertessük meg vele a különféle sportágakat. Mutassunk neki híres sportolókat, állítsunk elé példaképeket és meséljünk neki tehetséges sportolókról és eredményeikről. Ha ezen az úton találna magának példaképet, akire felnézhet, talán ez is elindíthatja azon az úton, amelyen beleszerethet valamilyen mozgásformába, és lelkesen, képes azt hosszú távon végezni.

 

Egy valami biztos: minden gyereknek mozognia kell. A sport kitartásra, küzdeni akarásra nevel, de megtanít elbukni és a padlóról felállni is. Ráadásul a rendszeres sport egészséget ad és egészségre nevel. Nem ez a legfontosabb, amelyet minden szülő akarhat a gyerekének?

Ismerkedés a sportokkal, sportágválasztó, más baráttal együtt menni edzésre, meccset nézni a tévében vagy a helyszínen, sportolókkal megismertetni – példaképeket bemutatni.