Szülők, figyeljetek!
Miért félsz a fogyástól? 2.rész
Vedd már észre! Túlsúlyos a gyereked!
6 ok amiért nem tudsz lefogyni
Mire éhezel? Mire vágysz?
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Fogyj, gyógyulj kutyával!
Még több titok a gyermekháj mögött
Vedd rá a kölyköt, hogy sportoljon!
Segítség! Éhségsztrájkol a gyerek!
„A test elmondja, amit a szavak képtelenek.”
Rendszeresség szerepe a táplálkozásban
Rendszer kontra idegrendszer 1.rész
Kiütjük a kifogásokat!
Láss a gyermekháj mögé!
Téli vitaminpótlás
„Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna!”
Sportolóként létezem, sportolóként étkezem!
Segítség! Válogat a gyerekem!
Miért vagy kövér? – avagy mit üzen a lélek
Senior életmódváltás
Tarts mértéket, fogyassz értéket!
Ne félj a szénhidráttól!
0
0
0
s2sdefault
Szülők, figyeljetek!

Avagy hogyan ismernek ki minket a gyermekeink, ahelyett, hogy mi ismernénk meg őket!

Mert hát ez a nagy büdös igazság. A gyermekeink, ahhoz hogy megkapják a számukra létfontosságú megerősítéseket, figyelmet, elismerést, szeretetet, megtanulnak úgy viselkedni, ahogyan azt elvárjuk tőlük. Így vagy úgy de alkalmazkodnak azokhoz a feltételekhez, amiket mi szabunk nekik.

Apropó, figyelem! Na ez az a dolog, ami az alap fiziológiai szükségletein túl - evés, ivás, alvás, ölelés – létszükséglet. Olyannyira, hogy kő kemény harcot vívnak azért, hogy a szükségleteiknek megfelelő figyelmet kiharcolják. Gondoljatok csak a testvér féltékenységre, a hisztikre, vagy a véget nem érő nyaggatásokra! A baj ezzel csak az, hogy még a mennyiségre csak-csak van némi ráhatásuk, a figyelem minőségére már kevésbé. A gyermekünk lelki alkatától, habitusától függ, hogy milyen eszközökkel hívja fel magára a figyelmet, és hogy a számára létfontosságú ingereket milyen hatékonysággal képes kihajtani belőlünk. Persze ez az alkalmazkodás a maguk gyermeki módján történik, és mi kritikus szülők, még szidjuk is őket, hogy igazán tudhatnák jobban, hogy mit várunk el tőlük? De most komolyan! Nem abszurd? Mit várunk el tőlük? Azt várjuk el tőlük, hogy képesek legyenek úgy figyelni ránk, ahogyan mi nem, rájuk! Képesek legyenek figyelni ránk úgy, ahogyan mi magunkra sosem! Elég komoly szerepcsere, nem igaz? Kicsit megfordult a kocka. Elvárjuk tőlük, hogy legyenek tekintettel az élethelyzetünkre, az érzéseinkre, hogy legyenek érzékenyebbek a problémáinkra, és ne nyaggassanak minket annyit!

Akkor most figyelj kicsit magadra, és gondold végig, hogy te magad tisztában vagy-e a saját érzéseiddel, vágyaiddal, és képes vagy-e felelősségteljes felnőttként biztosítani magadnak a saját boldogulásodat? Mert hiszen ez a te dolgod, és nem a gyermekedé. Hatalmas nagy teher gyermekeink vállán, hogy a saját boldogságunk zálogát az Ő nyakukba tesszük! „Akkor leszek boldog, ha Ő boldog lesz! Akkor leszek nyugodt, ha biztonságban lesz! Akkor leszek elégedett, ha Ő sikeres lesz!”

Nézzük csak meg, hogy most ez kinek is az élete? Mi van akkor, ha Ő nem sikeres, hanem boldog akar lenni, ha nem biztonságot, hanem kihívásokat akar, és nem boldog, hanem szabad akar lenni?

Mit is jelent a figyelem valójában?

A figyelem, egy nagyon intenzív érzelmi ráhangolódás, amikor a gyermek testi szükségletein túl, megértjük a sokkal mélyebben fekvő lelki, és érzelmi szükségleteit is! És most nem a majom-szeretetre gondolok, avagy a mindent ráhagyok nevelési elvekre, mert az legalább annyira a figyelem hiányáról, az érzelmi elhanyagolásról szól, mint a poroszos szigor, vagy a mindent megmondó helikopter szülői szerepkör. A figyelem arról szól, hogy megismerjük, megértjük, és megtaláljuk hozzá a megfelelő szavakat. Megtaláljuk azt a bánásmódot, ami valóban neki jó! ÓÓÓÓ igen, tudom, hogy ez nagy kihívás, hogy empátia, meg türelem, meg önbizalom, de legfőképp kőkemény önismeret kell hozzá! Ha megértjük mi lapul valóban egy hiszti mögött? Hogy mi lehet a gond, ha az ezredik csokit tolja magába, hogy hol lehet az elakadás, ha figyelemhiányos a gyermek, és utál iskolába járni? Ezért nem működnek a sablonok, és ezért nem működnek a konzervek! Minden gyerek más és más, és totálisan mást igényel, még a tesók között is. Az egyik több önállóságra vágyik, a másiknak a biztonságos keretek segítenek, a harmadiknak több beszélgetés, a negyediknek ízesebb ételek kellenek. Amire viszont mindegyiknek szüksége van, hogy képes legyél érteni őket, mert sokszor Ők maguk sem tudják, valójában mi is kell nekik.

OK, de hogyan kezdjünk hozzá?

Persze, mi mást mondhatnék, mint hogy ÖNISMERET, ÖNISMERET, és ÖNISMERET! Hiszen természetesen annak is oka van, hogy a mi korosztályunk ennyi mindennek meg akar felelni egyszerre, és rémesen nehezen találjuk meg az egyensúlyt a munka-magánélet ördögi körében. El vagyunk veszve a női-férfi mivoltunkban, teljesen összekuszálódtak a hagyományos szerepkörök.

A lényeg, hogy csak akkor fogunk tudni őszintén ráhangolódni a gyermekünkre, ha képesek vagyunk a saját érzelmi, lelki életünkre ráhangolódni. Amint képesek vagyunk felismerni saját szükségleteinket, úgy tudunk egyre inkább gyermekünkre is oda figyelni. És most itt meg is fordult a kör! Ahhoz, hogy a gyermekünk valóban boldog, vagy sikeres, vagy szabad, de leginkább önmaga legyen, ahhoz előbb nekünk kell ezt megadni saját maguknak, hiszen nem mi függünk tőlük, hanem ők vannak a mi gondjainkra bízva!