6 ok amiért nem tudsz lefogyni
Mire éhezel? Mire vágysz?
„A test elmondja, amit a szavak képtelenek.”
Rendszeresség szerepe a táplálkozásban
Fogyj, gyógyulj kutyával!
Szülők, figyeljetek!
„Színezd újra, színezd újra! Az életed, ha megfakulna!”
Miért vagy kövér? – avagy mit üzen a lélek
Vedd már észre! Túlsúlyos a gyereked!
Kiütjük a kifogásokat!
Miért félsz a fogyástól? 2.rész
Segítség! Válogat a gyerekem!
Sportolóként létezem, sportolóként étkezem!
Láss a gyermekháj mögé!
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Túl sok szemetet esznek a kamaszok
Téli vitaminpótlás
Senior életmódváltás
Még több titok a gyermekháj mögött
Tarts mértéket, fogyassz értéket!
Ne félj a szénhidráttól!
Vedd rá a kölyköt, hogy sportoljon!
Segítség! Éhségsztrájkol a gyerek!
Rendszer kontra idegrendszer 1.rész
0
0
0
s2sdefault
A tested elárul

A különböző diétás programok abban tévednek, hogy nem veszik figyelembe testünk jelzéseit, hogy mind étkezési szokásaink, mind testi adottságaink árulkodnak lelki, érzelmi életünkről egyaránt. Hát akkor csapjunk végre a lecsóba, és nézzük meg amolyan Body&Mind stílusban, hogy mivel is állunk szemben?!

Alapvetően kétféle éhséget különböztetünk meg. A tiszta fizikai és az érzelmi éhséget. A fizikai egyértelmű. Lassan alakul ki, majd egyre éhesebbek leszünk, a hasunk elkezd korogni és eszünk valamit, mert éhesek vagyunk.

Az érzelmi ennél jóval összetettebb. Az érzelmi éhség hirtelen csap le. Hirtelen dönt hanyatt a farkasétvágy, amit a legtöbb esetben azonnal orvosolnunk kell.

Ennek a fajta orvoslásnak, vagyis az érzelmi  - és gyakorta csak képzelt – éhség kielégítésnek is több módja van. Előfordulhat, hogy azonnal habzsolni kezdünk valamit. Gyakorta bizonyos érzelmeket bizonyos típusú ételekkel kompenzálunk. És előfordulhat az is, hogy lassabb, de módszeresebb, soha véget nem érő nassolással enyhítjük az érzelmi éhség kínjait.

Melyek az érzelmi éhség legfőbb jellemzői:

-          Soha nem a tested váltja ki. Az érzelmi éhség alapvetően az agyból indul, az idegrendszerednek hiányzik valami, amit valamiképpen azonnal ízekkel, illatokkal, táplálékkal kívánsz pótolni.

-          Kontrollálatlan. Gyakorlatilag, nincs olyan, hogy elég. Eszel, ameddig van elegendő étel vagy amíg teljesen ki nem pukkadsz.

-          Előfordulhat, hogy nem akármilyen ételre vágysz. Az érzelmi éhséget sokszor csak egyetlen típusú étel elégítheti ki. Ez a legtöbb esetben édesség, szénhidrát vagy valamilyen extrémen sós étel.

-          Evés után jön a bűntudat. Nem feltétlenül minden esetben, de sokszor előfordul, hogy miután jól kicsipegetted magad, vagy teleetted magad édességgel, sütivel, akkor maró bűntudatod lesz és mélységesen szégyelled magad.

                                                             

Mikor alakulhat ki érzelmi éhség?

Ehhez érdemes végiggondolni azt, hogy mit, mikor, és hogyan eszünk!? Mikor és hogyan tör ránk az éhség? Amikor éppen ránk tör az olthatatlan evési vágy, akkor éppen milyen lelkiállapotban voltunk? Csillapítani akarjuk az „éhségünket”, vagy elfojtani akarjuk kellemetlen érzéseinket, vigasztalni akarjuk magunkat az evéssel? Lehet, hogy valamiféle érthetetlen dac, vagy düh bujkál ilyenkor bennünk, és „csak azért is” eszünk? Egyáltalán olthatatlan evési vágyam van, vagy csak nassolgatok egész nap, esetleg napközben egyáltalán nem is eszem, aztán este pedig dugig, többször is?

Na, kezdesz ráérezni az ízére?

Ha jobban megfigyeled ezeket a szokásokat, akkor 3 alapvető érzelmi motívumot tudsz beazonosítani. Pozitív érzések bekebelezése, negatív érzések elfojtása, én-védelem megteremtése, azaz küzdelem a félelemmel. Lássuk részletesen is.

Az evés, mint hiánypótlás:

Ha hiányzik valami az életedből és ebből következően – vagy ettől függetlenül -  unatkozol.

Az érzelmi éhség gyakorta valamilyen hiánypótlás.  Jelezheti valamilyen érzelemnek a hiányát. Talán hiányzik mellőled egy szerető társ, nincsenek baráti kapcsolataid, nem tudsz, vagy nem akarsz kimozdulni. A társaság hiányát étellel pótolod, hiszen az étel megbízható társ, jó barát, mindig kéznél van. Pillanatnyi vigaszt, enyhülést nyújt, de sajnos túl gyorsan elmúlik a hatása. Talán éppen a társaság hiányából következik az ehhez kapcsolódó másik ok, amiért a lelked éhezik, ez pedig az unalom. Ha jól belegondolsz, a kettő összefügg. Nincs pasim, nincsenek barátaim, nem tudok senkivel programot szervezni, otthon ülök, unatkozom, a hűtő ajtaja pedig mindig tárva nyitva áll. Az elismerés hiánya, a siker utáni vágyakozás is ilyenkor bukik ki leginkább.

Sok esetben előfordul az is, hogy az evés volt az egyetlen élvezeti forma, vagy szórakozás, amit gyerekkorunkban engedélyeztek nekünk, illetve a szeretet kifejezése, a megértés kizárólag az étkezések körül forgott, persze ennek is megvannak a generációs okai.

Aztán belekerülsz egy végtelen körforgásba. Eszel, nassolsz, hízol. Egyre többet eszel. Egyre többet hízol. Egyre kellemetlenebb, ha ki kell mozdulnod, ha társaságba kell menned. Egyre szűkebbek a ruháid. Egyre cikisebb nadrágot vagy szoknyát vásárolni. Strand? Hagyjuk is…És még bánatosabb vagy, még többet eszel. Az unalomból és a szeretet vagy társaság hiányából fakadó evést sokszor kíséri bűntudat és mélységes szégyen. Ez nem minden érzelmi túlevésre jellemző, de mivel a szeretethiány gyakran önutálatba, mártíromkodásba torkollik, ezért ezekben az esetekben gyakrabban bűnbánó az ember.

Mérges vagyok, eszem valamit!!!!

 A másik nagyon jellemző kategória, amikor negatív érzéseinket akarjuk az evés által elnyomni, magunkba fojtani. Lányoknál leggyakrabban a düh, és az agresszió kifejezése vált a tiltások tárgyává, ilyenkor tehát ahelyett, hogy elküldeném a retkesbe a főnökömet, inkább hazamegyek, és agyonzabálom magam!!! Ismerős ugye? Persze a példa szélsőséges, de bizony meg kell tanulni felvállalni, és beleállni a konfliktusokba. Szintén rendkívül fontos a düh, és a harag megélése, kifejezése, ráadásul meglepően hatásos eredményeket érhetünk el, ha végre változtatunk konfliktuskerülő szokásainkon. A tehetetlenség fojtogató érzése, a bánat, csalódottság, megalázottság, szégyen, amiket valóban szörnyű nehéz megélni, ideiglenes nyugvópontra jutnak egy masszív vacsora bekebelezésével, de akárhogy is ezzel csak mélyebbre toltad, és nem oldottad meg a problémádat!

A dühből vagy méregből történő evés teljesen kontrollálatlan. Olyankor mindegy, hogy mit eszel, a dühből evés nem étel specifikus. Eszel, amit és amíg látsz. A hiányból vagy unalomból fakadó evéstől eltérően ebben az esetben már ritkábban jelentkezik a habzsolás utáni bűntudat. Ugyanis nem magadra vagy mérges az elfogyasztott étel miatt, hanem bizonyos személyekre, szituációkra. A mértéktelenség azonban nem csak egészségtelen, de hosszú távon kifejezetten veszélyes is.

 

A testem a páncélom!

Ez esetben a félelem, a szorongás egészen hétköznapi formáitól, a mély traumákig rendkívül sok árnyalatról beszélünk. Itt nem is feltétlenül az evés a téma, hanem maga a test, mint védelmi rendszer, és a háj, ami védi a testet és a lelket. Itt sok minden állhat a háttérben. Agresszió, bántalmazás különböző formái, szexuális félelmek, elfojtások.  Érdemes végiggondolni a saját nemi identitásunkhoz fűződő viszonyunkat is. Lehet, hogy nagyobb teret szeretnénk magunknak. Lehet, hogy elzárkózunk az emberektől, vagy csak a férfiakat, vagy a nőket akarjuk távol tartani. De miért? Tulajdonképpen mitől, vagy kitől félünk? Hát igen, talán ez a legnehezebb ügy. A tudatosítás itt is rendkívül sokat segít!!

Azok a típusú emberek, akik a testüket mintegy védelmi pajzsként vonják maguk köré, gyakran csendesek, visszahúzódóak, szemérmesek….már már a végtelenségig szégyenlősek. Szinte soha vagy nagyon ritkán esznek mások előtt, ők a tipikusan zugevők kategória. Titokban esznek, leginkább édes vagy magas szénhidráttartalmú ételeket. A zugevő túlsúlyosoknak mindenképpen gondjai vannak a mindennapi kapcsolatteremtéssel, mint ahogyan problémáik vannak a mindennapi, kiegyensúlyozott táplálkozással is. Nem csak az emberekkel, de az ételekkel sem tudnak kiegyensúlyozott viszonyt kialakítani, pedig a megoldás a kettő kombinációja lehetne.

Mi lehet a megoldás? A szeretetlenségből, társaság hiányából, unalomból, dühből, védekezésből eredő érzelmi evésből nehéz kitörni. Nagyon nagyfokú önkontroll és tudatosság kell hozzá. Az első lépés mindig a valódi probléma megtalálása, amelyhez nem árt professzionális segítséget kérni. Ha megvan az ok, akkor jöhet a gyakorlati változtatás.

Amit meg kell tenned:

-          Figyeld magad és a reakcióidat a mindennapokban. Vezess étkezési naplót. De ne csak olyan szedett-vedett, himi-humi sajtfecnit. Végy egy szép füzetet és kezd el felírni, mikor mit ettél. Társítsd az ételek mellé az érzelmeidet. Megettél egy zacskó chipset. Mikor? Milyen élethelyzetben? Miért? Csak mert előtted volt? Mert filmet néztél egyedül? Ezeket mind jegyezd fel.

-          Kapsz majd egy nagyon szép ívet arról, merre keresd az alapvető problémádat. Ismerd fel. Ha tudod, min kell javítanod, félúton vagy a megoldás felé.

-          Sürgősen keress valamilyen hobbit. A legjobb, ha ez mozgással kapcsolatos. És mielőtt azt hinnéd, senki nem fog kinevetni. Menj el mindennap 30-40 percet sétálni. Vagy kocogj. Menj le egy edzőterembe és gyalogolj, súlyzózz egy kicsit. Ha frusztrálnak a csillogó – villogó termek, keress egy kicsi, barátságos edzőtermet. Ha nincs pénzed, akkor irány a net és tölts le változatosnál változatosabb edzésprogramokat. A videómegosztók tömve vannak ilyesmivel. A mozgás felszabadítja a boldogsághormonjaidat, hidd el, utána jobban érzed majd magad, mint egy tábla csoki után. Hinned kell nekem, mert én pontosan tudom, miről beszélek. Nekem is vannak időszakaim, amikor befordulok és hanyagolom az edzéseket. Azonnal felszedek pár kilót, mert nassolni nekem is könnyebb, mint megmozdulni. De amint leküzdöm a saját lustaságomat és újra futócipőt húzok, már nem is értem, miért vontam meg magamtól a mozgás örömét.

-          Igyekezz társaságban lenni. A csoportos edzések többek között ezért is jók. De ha erre azért sem vagy hajlandó, csatlakozz kiránduló, túrázós csoportokhoz. Szerezz barátokat, vedd fel régi ismerősökkel a kapcsolatot. Ismerkedj meg az oviban, suliban a szülőkkel, vagy menj ki a játszótérre a gyerekekkel és ismerkedj meg ott anyukákkal. Mint én a Páratlan Párommal.

-          A tévé előtt ülve ne nassolj. Ha ehetnéked támad, végezz helyette néhány felülést – istenem, hányan küldenek most el melegebb égtájra – vagy hullahoppozz. (Én simán végig karikázok egy Gyilkos elmék epizódot.) A lényeg, hogy mielőtt felállnál egy zacskó ropiért, várj…1…2….3 percet. Gondolod végig, miért akarsz enni. Mi az oka? Valóban éhes vagy? Ha nem lenne kéznél chipsz jó lenne a répa is? Nem? Akkor nem is vagy éhes.

-          Apropó alternatívák. A legjobban tennéd, ha szépen, fokozatosan eltűntetnél magad körül minden kísértést jelentő ételt. És helyettesítenéd őket egészséges nasikkal. Rágcsálj répát, zellert, kis adagokban natúr magvakat. Kortyolgass teát vagy citromos vizet.

Ne borulj ki. Nem könnyű. Egy csomószor vissza fogsz esni. De minden egyes nap újra kezdheted. És minden egyes nap könnyebb lesz, amennyiben megteremted magadnak a megfelelő környezetet és a megfelelő feltételeket, hogy jobba érezd magad. Ha ezekkel megvagy, az érzelmeid és az érzelmi éhséged kontroll alá kerülnek, tested állapota pedig napról napra javulni fog.